Berekméri András

Adatgyűjtés folyamatban.

Berekméri Lajos (1906. okt. 6. - ?)

Berekméri Lajos 1906. október 6-án született Sáromberkén, apja Berekméri János, anyja Székely Katalin.
1930. november 30-án köt házasságot Kristóf András és Vajda Zsuzsa leányával, az 1907. január 8-án született Kristóf Zsuzsánnával.
Eddig feldolgozott adataink szerint a családnak két fia született: András (1932) és József (1933).
Berekméri Lajos a második világháború áldozata, számunkra eddig ismeretlen időpontban és körülmények között hunyt el.

Csegedi András (1920. szept. 20. - 1945. jan. 29.)

Csegedi András 1920. szeptember 20-án született Sáromberkén. Apja Csegedi Mihály, anyja Vajda Zsuzsa.
1935. május 12-én konfirmált a sáromberki református gyülekezetben.
A hadifogoly-adatbázis tévesen jelöli a születési időpontját január 1-ben.
A második világháború utolsó évében, 1945. január 29-én hunyt el az L. 110 számú hadifogoly-táborban. A táborhoz tartozó temetőben helyezték örök nyugalomba.

Csegedi András adatai a hadifogoly adatbázisból

Valószínűleg Csegedi András utolsó fényképe (a fotóért köszönet Bodnár Róbertnek)

Czápó László

Adatgyűjtés folyamatban.

Dobai József (1920. már. 7. - 1944. szept. 12. vagy 1945)

Dobai József 1920. március 7-én született Sáromberkén a pókai származású Dobai Sándor és Vámos Juliánna elsőszülött gyermekeként. 

1935. május 12-én könfirmált a sáromberki református gyülekezetben.

1943 Karácsonyának másodnapján kötött házasságot Bocog György és Vajda Anna leányával, Bocog Annával.

A második világháborúból nem tért haza. Az áldozatokra vonatkozó forrásoknak megfelelően a 3. honvéd pótzászlóalj árkász szakaszának katonája, Dobai József hősi halált halt 1944. szeptember 12-én a Krassó-Szörény vármegyei Kákófalván, aknatalálat következtében. Temetésére ugyanott került sor. Jelenleg nem áll elegendő bizonyíték a rendelkezésünkre, hogy a két személy azonosságát egyértelműen megállapítsuk.

A sáromberki családkönyvek Dobai József elhalálozásának évét 1945-ben határozzák meg, helyszínként Magyarországot jelölik meg.

Dobai József elhalálozására vonatkozó adatok. Nem bizonyított a sáromberki Dobai Józseffel való azonossága.

A Krassó-Szörény megyei Kákófalva (ma Gradinari)

Felei János (1925. aug. 2. - 1944. dec. 19.)

Felei János 1925. augusztus 2-án született Sáromberkén id. Felei János és Orbán Anna ötödik gyermekeként.

A történelmi Magyarország területén elesett katonák adatbázisa tévesen adja meg születési dátumát 1915-ben, de a többi adat minden kétséget kizáróan az azonosság mellett szól.

Eszerint Felei János a 2. hegyi tüzér osztag honvédje 1944. december 19-én hunyt el a Nyitra vármegyei Érsekújváron (Ma Szlovákia része). A halál oka hashártyagyulladás, a temetés helye szintén Érsekújvár.

Felei János adatai a törtélemi Magyarország területén elesett katonák adatbázisából.

Felei János halálának és temetésének helye: Érsekújvár, Nyitra vármegye (Ma Szlovákia)

Fülöp Imre G.

Adatgyűjtés folyamatban.

Katona István (1912. júl. 3 - 1944. júl. 27)

Katona István Sáromberkén született 1912. július 3-én vagy augusztus 2-án Katona Mihály és Vajda Amália elsőszülött gyermekeként.

1928. április 12-én konfirmált a sáromberki református gyülekezetben.

A második világháborúban Katona István honvéd a (dési) 59. utászzászlóalj  kötelékében szolgált, amikor 1944. július 27-én aknasérülés következtében halt hősi halált az egykor Máramaros vármegyei Kőrösmezőn (ma Ukrajnához tartozik). Itt is van eltemetve.

Katona István adatai a történelmi Magyarországon elesettek adatbázisából

Katona István hősi halálának és sírjának helye: a Mármaros vármegyei Körösmező, Kárpátalja (Ma Ukrajna)

Kádár József (1891. dec. 30. - 1944. nov. 11.)

Kádár József 1891. december 30-án született Sáromberkén, id. Kádár József és Kovács Júlia negyedik gyermekeként.

Testvére, Kádár Mihály az I. világháború áldozata volt.

Kádár József végigharcolta az I. világháborút. Tényleges katonai szolgálatra 1913. október 7-én vonult be, tehát a világháború kitörése a hadseregnél érte. Többnyire a keleti fronton harcolt, az I. világháborúban összesen 46 hónap harctéri szolgálata volt. Első világháborús szolgálatáért a Károly-csapatkereszttel és a Magyar bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.

A Nagy háborúból hazatérve 1922. február 26-án házasságot köt Fülöp György és Vajda Rozália leányával, az 1902. május 23-án született Fülöp Zsuzsannával.

Házasságukból nyolc gyermek született, ebből heten értek meg felnőttkort: Erzsébet (1923), Mária (1924), József (1926), Domokos (1928), Rozália (1932), Júlia (1932, egyéves kora előtt elhunyt), Károly (1936), Zsuzsanna (1943).

Második világháborús szereplését a marosvásárhelyi 81. sz. bevonulási központban kezdte.

1944. november 11-én hunyt el a pápai kórházban, agyvelőgyulladásban. Haláláról beszámol a Pápa és vidéke 1944. november 19-i száma (4. oldal, 4. hasáb) valamint a Pápai hírlap 1944. november 18-i száma (4. oldal, 3. hasáb): Meghaltak: "Kádár József tart. honvéd (földmivelő), ref. 53 éves, agyvelőgyulladás." 

Kádár József adatai a történelmi Magyarország területén elesett katonág adatbázisából

Pápa, Veszprém megye - Kádár József halálának és temetésének helye

Kántor Ferenc

Adatgyűjtés folyamatban.

Kántor János J. (1897. január 17 - ?)

Kántor János 1897. január 17-én született Sáromberkén Kántor János földműves és Szabó Mária elsőszülött gyermekeként.
1897. január 20-án keresztelték a sáromberki református gyülekezetben, keresztszülei Berekméri Ferenc Györgyé és Kántor Katalin voltak.
Testvére, Kántor Károly szintén a második világháború hősi halottja
A család Sáromberkén lakott a 27. szám alatt. Oldalági rokonai élnek a településen.

Kántor Károly (1898 - 1943. június 8.)

Kántor Károly, a sáromberki református családkönyvek tanúsága szerint 1898-ban született Kántor János (Jánosé) és Szabó Mária gyermekeként.

A második világháborúban a 81. honvéd kiegészítő bevonulási központ állományában szolgált tizedesi rangban. 

1943. június 8-án hunyt el Gyöngyösön, hagymázban (lázas betegség, tífuszos láz). 

(Gyöngyösi Anyakönyvi Kerület: Halotti Anyakönyv. 61 o., 262 sz Őrzési hely: Polgármesteri Hivatal, Gyöngyös.)

Valószínűleg az itteni temetőben helyezték örök nyugalomra.
Testvére, Kántor János Jánosé szintén a második világháború hősi halottja.

Oldalági rokonai élnek Sáromberkén.

Kántor Károly haláláról szóló bejegyzés a Mátrai Tanulmányok c. kötetben

Gyönyös, Kántor Károly halálának és feltételezett temetésének helyszíne

Kristóf György (1900. április 26. - ?)

Kristóf György Sáromberkén született 1900. április 26-án, a család első gyermekeként. Apja Kristóf György földműves, édesanyja Felei Mária volt.
1900. április 28-án keresztelták a sáromberki református gyülekezetben.
1925. április 28-án kötött házasságot az 1897. május 1-én született Vajda Máriával, Vajda István és Nagy Mária leányával. Házasságukból három gyermek született: Mária (1926), Ferenc (1934-1934) és Anna (1937).

Lukács Albert

Adatgyűjtés folyamatban.

Márkus István (1920. augusztus 5. - 1945. augusztus 3.)

Márkus István 1920. augusztus 5-én született Sáromberkén Márkus János és Berekméri Erzsébet első gyermekeként.

A határvadászoknál teljesített szolgálatot távbeszélőként, szakaszvezetői rangban.

A családi krónika szerint 1944. augusztus 8-án súlyos sérülést szenvedett Csíkszépvíznél. Budapestre menekítették, itt orosz hadikórházba került, ahonnan a Magyar Vöröskereszt debreceni 101-es helyőrségi kórházba helyezték át. (Berekméri István Andrásé: Minden poklokon keresztül, szerk. Vajda András, Marosvásárhely: Mentor, 2008, 35. old.)

Mindkét lábára megbénult gerinclövése következtében, közel egyéves szenvedés után 1945. augusztus 3-án, 25. születésnapja előtt két nappal hunyt el Debrecenben, önkezével vetett véget életének. Itt is van eltemetve.

Márkus István adatlapja a történelmi Magyarország területén
elesett hősi halottak adatbázisából

Debrecen, Márkus István halálának és végső nyughelyének városa

Mózes Andrásné

Adatgyűjtés folyamatban.

Mózes Anna Fr.

Adatgyűjtés folyamatban.

Mózes István F. (1902 - 1944. december 29.)

Mózes István 1902-ben született Sáromberkén, apja Mózes Ferenc.

A hadifogoly adatbázis adatai szerint a 110-es számú hadifogoly-táborban hunyt el 1944. december 29-én.

Ezzel a számmal Novgorod régióban három helyszínen is tartottak nyilván hadifogoly-tábort, Gyemjanszk - Sztaraja Rusza - Medvegy vonalon. A halál időpontjából kiindulva a medvegyi tábor tűnik a legvalószínűbbnek .

Mózes István adatlapja a hadifogoly-adatbázisban

Mózes István halálának és temetésének valószínű helyszíne

Nagy Ferenc F. (1912 - 1946. június 19.)

Nagy Ferenc 1912-ben született Sáromberkén Nagy Ferenc és Mátyus Karolina második gyermekeként.

A sáromberki református gyülekezetben konfirmált 1929. április 14-én.

1941. október 11-én kötött házasságot Szabó György és Vajda Anna leányával, az 1921. április 10-én született Ilonával. Házasságukból egy fiú született, Ferenc (1942) 

A hadifogoly-adatbázis adatai szerint 1945. május 10-én esett fogságba az ausztriai "Gorn" településen. Mivel ilyen nevű helység Ausztriában nincs, elírásról lehet szó, valószínűleg az alsó-ausztriai Horn város lehetett a fogságba esés helye. Az adatlapon több elírás is van, a születés ideje is téves.

1946. június 19-én hunyt el a 361 számú táborban, ugyanott temették el.

Ez a hely a Sztálingrádi terület legalább két hadifogoly-táborára is vonatkozhat: Sztálingrád (ma Volgograd) és Privozsszk településeken is volt hadifogoly-tábor. A család visszajelzése szerint egy korabeli értesítés is Sztálingrádot jelöli a tábor helyeként.

Nagy Ferenc adatlapja a hadifogoly-adatbázisban

Sztálingrád (ma Volgograd), Nagy Ferenc elhalálozásának és végső nyughelyének helyszíne

Nagy Imre K.

Adatgyűjtés folyamatban.

Oltyán Márton

Adatgyűjtés folyamatban.

Szabó Ferenc J.

Adatgyűjtés folyamatban.

Szabó Ferenc L.

Adatgyűjtés folyamatban.

Szabó Gyula

Adatgyűjtés folyamatban.

Szabó Miklós

Adatgyűjtés folyamatban.

Szálteleki Domokos

Adatgyűjtés folyamatban.

Szász György

Adatgyűjtés folyamatban.

Szotyori Elek

Adatgyűjtés folyamatban.

Vajda András I.

Adatgyűjtés folyamatban.

Vajda Domokos P.

Adatgyűjtés folyamatban.

Vajda Ferenc M.

Adatgyűjtés folyamatban.

Vajda György B.

Adatgyűjtés folyamatban.

Vajda Márton M.

Adatgyűjtés folyamatban.

étfalvi Zoltáni Dezső (1914 - 1943/1944)

Zoltáni Dezső 1914. december 23-án született Sáromberkén, étfalvi Zoltáni Pál sáromberki református lelkipásztor és neje Csernáth Sára elsőszülött gyermekeként.
A háború idején, 1943. augusztus 20-tól tartalékos zászlóssá nevezik ki (Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1943. 55. évfolyam, 1-53. szám • 1943-08-28 / 36. szám).
Hősi halálának körülményeire vonatkozó adattal egyelőre nem rendelkezünk.

Vecserdi István (1886. jan. 12. - ?)

1886. január 12-én született Sáromberkén, Vecserdi Péter, görög-keleti vallású földműves és Vajda Anna harmadik gyermekeként.
Még születése napján megkeresztelik a sáromberki református gyülekezetben, keresztszülei Vajda Ferenc földműves és neje Ágoston Jozefa.
Vecserdi István 1914-ben köt házasságot Vajda György Ferenc földműves és Mózes Júlia leányával, Vajda Annával. Házasságukból egy gyermek született: István (1914), aki a egyesztendős korában elhunyt.
Vecserdi Istvánt mindeddig nem sikerül a veszteséglistákon azonosítani.
Kisebb testvére, Vecserdi György szintén a Nagy Háború áldozata lett.

Vecserdi György (1888. dec. 4. - ?)

Vecserdi György 1888. december 4-én született Sáromberkén, Vecserdi Péter, görög-keleti vallású földműves és Vajda Anna negyedik gyermekeként.
1889. január 23-án keresztelték a sáromberki református gyülekezetben. Keresztszülei Kádár András földműves és Kristóf Juliánna voltak.
A család az első világháborúban veszítette el másik fiát, Vecserdi Istvánt is.
Vecserdi Györgyöt mindeddig nem sikerült veszteséglistákon azonosítani.

Vajda János

Adatgyűjtés folyamatban

Vajda György

Adatgyűjtés folyamatban

Vajda Domokos F. (1886. okt. 21. - ?)

1886. október 21-én született Sáromberkén, egy tizenegy gyermekes családba ötödikként. Apja Vajda Ferenc Samué, református földműves, anyja Ágoston Jozefa.
1886. október 26-án keresztelték a helyi református gyülekezetben, keresztszülei Vajda István Péteré, földműves és Nagy Anna.
A család Sáromberkén, az akkori számozás szerinti 34. sz. alatt lakott.
Háborús veszteséglistán egyelőre nem sikerült azonosítani.

Szabó Zoltán

Adatgyűjtés folyamatban

Szabó Kálmán

Adatgyűjtés folyamatban

Szabó András Gy. (1885. dec. 12. - 1916. jún. 8.)

Szabó András 1885. december 12-én született Sáromberkén, Szabó György földműves és Bincsó Anna negyedik gyermekeként.

1885. december 15-én keresztelték a sáromberki református gyülekezetben, keresztszülei Szabó János földműves és Vecserdi Anna voltak.

A csálád Sáromberkén lakott, az akkori számozás szerinti 53-as sz. alatt.

A hadosztályánál kiállított halotti anyakönyi kivonat tanúsága szerint 1916. június 8-án a marosvásárhelyi 9. sz. huszárezred kötelékébe tartozó m. kir. 11 honvéd lovas hadosztály huszárjaként halt hősi halált az oroszországi Galuzia településen (ma Ukrajna, Volinszka kerület).

Dr. Sárdi főorvos megállapítása szerint a halál oka fejlövés volt. Másnap, 1916. június 9-én temették el a helyi temetőbe, Darányi Mihály református tábori lelkész tanusága szerint.

Szabó András huszár hősi halálának és temetésének helyszíne: Galusia, Volinszka kerület, Ukrajna

Puci János

Adatgyűjtés folyamatban

Pirchán Adolf

Adatgyűjtés folyamatban

Nagy Miklós

Adatgyűjtés folyamatban

Nagy György (1890. márc. 23. - ?)

Nagy György 1890. március 23-án született Sáromberkén, id. Nagy György és Szabó Juliánna elsőszülött gyermekeként.
1890. május 26-án keresztelték a helyi református gyülekezetben. Keresztszülei Vajda Ferenc Jánosé és neje Ágoston Jozefa.
A család Sáromberkén lakott, az akkori számozás szerinti 117-es szám alatt.
Tekintettel a név gyakoriságára, a rendelkezésre álló adatokból mindeddig nem sikerült a veszteséglistán azonosítani a sáromberki Nagy Györgyöt.

Mózes István J. (1878. feb. 6. - 1917. márc. 27.)

Mózes István 1878. február 6-án született Sáromberkén, idsb. Mózes István földműves és Szabó Zsuzsa negyedik gyermekeként.

1878. február 17-én keresztelték a helyi református gyülekezetben. Keresztszülei Mózes György Györgyé és Mózes Zsuzsánna.

1902. április 1-én házasságot köt Kádár András és Kristóf Juliánna leányával, Kádár Máriával (sz. 1880. márc. 2.). Ebből a házasságból 9 gyermek születik: Anna (1902), András (1904), István (1906), István (1908), Mihály (1911), Ferencz (1912), Károly (1913), Katalin (1914) és Mária (1915), valamint nevelt lánya, Zsuzsanna (szül. 1901). A gyerekek közül az édesapa korai halálakor (1917) csupán négy édesgyerek van életben: András, István, Károly és Mária.

A családnak élnek Sáromberkén egyenesági leszármazottai.

A Nagy Háborúban a 38/5 sz. trénnél (kisegítő alakulat) szolgált, amikor 1917. március 27-én mellhártyagyulladásban hunyt el a budapesti Szent László és Gellért kórházban. A Kőbányai Temetőben, a 3/VI-os parcella 6. sorának 19. sz. sírjában helyezték örök nyugalomra.

1917. jún. 8-i veszteséglista Mózes Istvánra vonatkozó bejegyzése

A család tragédiáját csak fokozza az a tény, hogy az édesanya, Kádár Mária is 1917-ben meghal. Erről tesz tanúságot a sáromberki régi temetőben, a Teleki-kripta déli oldalán elhelyezett síremlék is. Ennek külön értéke az, hogy sírverset tartalmaz, ami a mi vidékünkön ritkaságnak számít (legalábbis a sáromberki temetőben az). A sír felirata a következő:

M.CH.

MÓZES ISTVÁN

1878-1917

ÉS NEJE

KÁDÁR MÁRIA

1880-1917

APÁNK RÁKOSMEZŐN PIHEN,

HÁBORÚBA VITTÉK INNEN.

ANYÁNK JÉZUSÁT ITT VÁRJA,

SÍRT UTÁNUK NÉGY KIS ÁRVA.

Mózes István és neje Kádár Anna síremléke a sáromberki régi temetőben

A kőbányai temető, Régi nevén Rákoskeresztúri Temető. Ma újköztemetőként ismert.

Mózes András tan.

Adatgyűjtés folyamatban

Kántor Mihály (1888. jan. 8. - 1914 szept./okt.)

Valószínűleg a világháború legelső sáromberki áldozata, Kántor Mihály 1888. január 8-án született Sáromberkén, Kántor János földműves és László Eszter legkisebb, tizedik gyermekeként.
1888. január 17.-én keresztelték a sáromberki református gyülekezetben, keresztszülei László Mihály molnár és Veréb Emma voltak.
A család Sáromberkén lakott, az akkori számozás szerinti 101. hsz. alatt.
1912. június 1-én kötött házasságot Réthi Rozáliával. Ebből a házasságból négy gyermek született: István (1910), Mihály (1911), Eszter (1913) és János (1914).
A világháborús veszteséglista szerint a sáromberki születésű Kántor Mihály, a 22-es gyalogezred honvédjeként 1914 szeptemberében vagy októberében a fronton betegedett meg és hunyt el a szinnai járványkórházban. Szinna az akkori  Zemplén vármegyében helyezkedett el, mai nevén Snina, a mai Szlovákiában levő eperjesi kerület (Presovsky kraj) egy települése, járási székhely.
Szinnában van eltemetve, az itteni járványtemetőben.
Sáromberkén ma számos egyenesági leszármazottja él.

A rá vonatkozó bejegyzés az 1916. június 30-i 501-es sz. veszteséglistáról (22. oldal.):

Kántor Mihály halálának helyszíne és végső nyughelye, Szinna, Zemplén vm., Magyar Királyság. Mai neve Snina, Eperjesi kerület, Szlovákia

Kádár Péter

Azonosítás és adatgyűjtés folyamatban

Kádár Mihály (1886. máj. 30. - ?)

Kádár Mihály (Minya) 1886. május 30-án született Sáromberkén, id. Kádár József földműves és Kovács Juliánna második gyermekeként.
1886. június 15-én keresztelték a sáromberki református gyülekezetben. Keresztszülei Szabó Ferenc földműves és neje Vajda Mária voltak.
A család Sáromberkén lakott, az akkori számozás szerinti 110 hsz. alatt.
Hősi halálának időpontja és körülményei egyelőre nem ismertek, a veszteséglisták névmutatóin gyakori a Kádár Mihály név előfordulása, a részletes veszteséglistákon eddig nem sikerült azonosítani.
A családi hagyomány szerint édesanyja, Kádár Józsefné sz. Kovács Juliánna, 1944-ben bekövetkezett haláláig reménykedett fia hazatérésében.
A család másik fia, Kádár József (1891-1944), első világháborús veterán, a második világégés hősi halottja.

Géczy Béla

Adatgyűjtés folyamatban

Gáspár Gergely

Adatgyűjtés folyamatban

Fülöp János (1890. dec. 13. - ?)

Fülöp János 1890. december 13-án született Sáromberkén, id. Fülöp János és Mózes Zsuzsa második gyermekeként.
Ugyanazon év Karácsonyának harmadnapján (dec. 27.) tartotta keresztvíz alá a sáromberki református gyülekezetben Vajda István Ferencé, udvari kocsis (Vajda István frici) és ennek első felesége, Cseh Klára.
A család Sáromberkén lakott az akkori számozás szerinti 114. sz. alatt.
1911-ben sorozták be. Fülöp János honvéd az első világháborúban a magyar királyi 22-es honvéd gyalogezred 11. századának állományában harcolt. Az "ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül" megkapta a Legénységi Vitézségi Érem ezüst fokozat I. osztályát ("Nagyezüst").
A kitüntetési javaslat szövege szerint "Hosszú harctéri fegyveres szolgálat, az ellenség előtt a legelső vonalban  melynél több ízben megsebesült s evvel vitéz magatartásának is tanujelét szolgáltatta".

Fülöp János kitüntetési javaslatának indoklása

Fülöp János kartonja, eltűnésének időpontjával

Tényleges harctéri szolgálata a következő szakaszokban alakult:
1914 augusztus 14-től első sebesüléséig, 1914. december 9.-ig.
Felépülése után, 1915. április 15-től ismét harctéri szolgálatra kerül, míg ugyanazon év november 5-én ismét meg nem sebesül.
Harctéri szolgálatának utolsó szakasza 1916. február 16. - 1916. augusztus 17. közé esik. Harmadik és egyben utolsó, 1916. augusztus 11-i sebesülése után semmi nem derül ki róla az elérhető katonai nyilvántartásokból. (Forrás: HM HIM HL. Kit. Jav. Legénységi 5337033 - A Hadtörténeti levéltárból származó forrásokat Vayda Domokos tiszteletes úr bocsátotta rendelkezésünkre)
Hősi halálának körülményei, ennek közelebbi időpontja egyelőre számunkra nem ismert. Kartotékja tanúsága szerint 1916. október első felétől eltűntnek nyilvánították. A "Fülöp" név gyakorisága miatt egyelőre a veszteséglistákon történt konkrét azonosítása nem történt meg.
Jelenleg testvéreinek élnek leszármazottai Sáromberkén.

Fülöp István Gálfi (1882. nov. 22. - ?)

Fülöp István Gálfi 1882. november 22-én született Sáromberkén, id. Fülöp István földműves és Kádár Mária ötödik, legkisebb gyermekeként.
1882. november 22-én keresztelték a sáromberki református gyülekezetben. Keresztszülei Szász István, udvari inas és Gálfi Berta.
A család Sáromberkén lakott, az akkori 71-es hsz. alatt.
1905. június 10-én köt házasságot keresztszülei leányával, Szász Eszterrel. Ebből a házasságból hét gyermek született: Mária (1903), István (1905), Erzsébet (1906), István (1908), Ferenc (1910), Imre (1912) és Eszter (1914).
Hősi halálának körülményeiről jelenleg nem áll adat a rendelkezésünkre.
Sáromberkén jelenleg számos egyenes ági leszármazottja él.

Fülöp Ferencz

Adatgyűjtés folyamatban

Felei János (1882. ápr. 1. - ?)

Felei János 1882. április 1-én született Sáromberkén, Felei András udvari cseléd és Méder Mária harmadik gyermekeként.
Születése másnapján, április 2-án keresztelték a sáromberki református gyülekezetben, keresztapja Méder József földműves, keresztanyja Mózes Anna.
Halálának körülményei és időpontja egyelőre nem ismert.

Felei István (1883. feb. 3 - 1916. júl. 21. előtt?)

Felei István 1883. február 3-án született Sáromberkén, édesanyja Felei Zsuzsánna.
Születése másnapján, február 4-én keresztelték a sáromberki református gyülekezetben. Keresztszülei nagybátyja, Felei András földműves és ennek neje, Méder Mária voltak.
1906. november 14-én kötött házasságot Buta Annával. Két gyerekük született: István (1908) és Anna (1910), az utóbbi egyéves korában elhunyt.
A 434 sz. világháborús veszteséglista névmutatója egyetlen Felei Istvánt nevez meg, nagy valószínűséggel róla van szó. Eszerint 1916. július 21. előtt esett el, sebesült meg vagy esett hadifogságba.

Deák Ferenc F. (1886. szept. 17. - ?)

Deák Ferenc 1886. szeptember 17-én született Sáromberkén. Szülei id. Deák Ferenc Istváné, földműves és Aszalos Eszter. A sáromberki református gyülekezetben keresztelték 1886. szeptember 26-án, keresztszülei Ferenci Péter udvari sütő és Deák Zsuzsa voltak.
1912-ben kötött házasságot az akkor 20 éves Borbély Máriával. A református családkönyvbe közös gyereket nem jegyeztek.
Leánytestvérének, Vajda Domokosné Deák Máriának Sáromberkén élnek leszármazottai.
Halálának körülményei és időpontja egyelőre még nem ismert.

Deák Ferenc A. (1879. márc. 14 - ?)

Deák Ferenc 1879. március 14-én született Sáromberkén, Deák András földműves és Mózes Anna negyedik gyermekeként. A sáromberki református gyülekezetben keresztelték két héttel születését követően, március 30-án, keresztszülei Farkas Károly tanító és neje Kis Mária. A család Sáromberkén, az akkori 93-as házszám alatt lakott.
Halálának körülményei és időpontja egyelőre még nem ismert.
Testvére, Deák Árpád, szintén az első világhború hősi halottja.

Deák Árpád (1886. júl. 2 - ?)

Deák Árpád 1886. július 2-án született Sáromberkén, Deák András földműves és Mózes Anna hetedik gyermekeként. A sáromberki református gyülekezetben keresztelték 1886. aug. 5-én, keresztszülei Szőcs György földműves és Mózes Zsuzsa. A család Sáromberkén, az akkori 93-as házszám alatt lakott.
Halálának körülményei és időpontja egyelőre még nem ismert.
Testvére, Deák Ferenc Andrásé, szintén az első világhború hősi halottja.

Csibi Teodor

Adatgyűjtés folyamatban

Csatlós Mihály (1894. júl. 14 - ?)

Csatlós Mihály 1894. július 14-én született Sáromberkén. Szülei id. Csatlós Mihály napszámos és Mózes Mária. A sáromberki református gyülekezetben kereszteltél 1894. július 22-én, keresztszülei Fodor István földműves és Vecserdi Zsuzsa.
Halálának időpontjáról és körülményeiről egyelőre a rendelkezésre álló források alapján nem tudunk sokat. Ez a név a 666. számú, 1918. június 26-i dátummal kiadott veszteséglista betűrendes mutatójában szerepel, de elképzelhető, hogy névazonosság esete áll fenn, ezek a listák semmilyen más adatot nem tartalmaznak.

Budai András

Adatgyűjtés folyamatban

Botnár János

Adatgyűjtés folyamatban

Bocog Mihály

Azonosítása folyamatban van.

Bocog János (1882. ápr. 15. - ?)

Bocog János 1882. április 15-én született Sáromberkén, szülei id. Bocog János udvari cseléd és Vajda Zsuzsa. Ugyanazon év április 23-án keresztelték a sáromberki református gyülekezetben, keresztszülei Berekméri János földműves és Mózes Zsuzsa.
Világháborús szerepléséről és hősi haláláról a rendelkezésre álló forrásokból egyelőre nem lehet közelebbit tudni.
Oldalági leszármazottai élnek Sáromberkén.

Berekméri Péter (1885. okt. 13. - ?)

Berekméri Péter 1885. október 13-án született Sáromberkén. Apja Berekméri Ferenc földműves, anyja Darabont Anna. Keresztelőjére a sáromberki református templomban 1885. október 21-én került sor. Keresztszülei Bodó Árpád postai kiadó és Krizbai Róza.
Házasságot kötött Fábián Ágnessel, amely házasságból két lány született: Anna (1912) és Ágnes (1911). Ágnes nevű kislánya 2 hónapos korában elhunyt.
Hősi halálának körülményeiről a jelenleg rendelkezésre álló, és eddig feldolgozott forrásokból semmit nem tudunk meg.
Testvére, Berekméri Márton szintén a Nagy Háború hősi halottja.

Berekméri Márton (1889. nov. 9 - 1914. okt. 9)

Berekméri Márton 1889. november 9-én született Sáromberkén. Apja Berekméri Ferenc földműves, anyja Darabont Anna. 

1889. november 11-én keresztelték a sáromberki református templomban, keresztszülei Berekméri György és Gergely Mária voltak.

17 éves korában több sáromberki társával az Amerikai Egyesült Államokba hajózik a Cunard Line társaság Slavonia nevű hajóján. A hajó 1907. január 12-én indult Fiuméból és február 2-án futott be New York Ellis-szigeti átszálló kikötőjébe. 

Az utaslistának köszönhetően több információt is megtudunk róla, többek között, hogy még nem volt az Államokban, egészséges, 5,5 láb magas, barna hajú és barna szemű, különleges ismertetőjegyek nélkül.

Célként az Ohio állambeli Alliance városát jelölte meg, ahova állítása szerint Kristóf Ferenc nevű nagybátyjához megy, 80 dollárt mutatva fel a bevándorlási hatóságnak.

Alliance és Canton városok több mint 40 sáromberkinek jelentettek csábító kereseti lehetőséget a 20. század elején, virágzó kohászati-és gépipari létesítményeikkel.

1913. március 30-án köt házasságot Ferenczi Péter és Deák Zsuzsanna leányával, Zsuzsával. Házasságukból két leány születik: Erzsébet (1913) és Rozália (1914). Egyenes ági leszármazottai élnek Sáromberkén.

A Nagy Háborúban a 62-es gyalogezred 2. századának géppuskásai közé sorozták be. A veszteséglista meglehetősen szűkszavúan csak annyit árul el, hogy 1914. okt. 9-én betegség következtében hunyt el az 1/12 sz. mozgó tartalékkórházban. A halál oka fertőző betegség lehetett, mert az alsó-odori (akkor Sáros vármegye Felsővízközi járás, jelenleg Eperjesi kerület, Szlovákia, szlovák neve Nizny Orlik) járványtemetőben helyezték örök nyugalomba.

Értesítés Berekméri Márton haláláról (Nachrichten über Verwundete und Verletzte, 1916. dec. 1, 168. old.)

A mai Alsóodor térképe, Berekméri Márton halálának helyszíne és vegső nyughvóhelye. Az első világháborúban a falu határában súlyos harcok folytak az osztrák-magyar és orosz csapatok között.

Berekméri János Zs.

Azonosítása folyamatban van.

Berekméri István A.

Azonosítása folyamatban van.

Berekméri György Gr.

Azonosítása folyamatban van, tekintettel arra, hogy Sáromberkén 1914-ben öt hadköteles Berekméri György nevű férfi élt.

Berekméri Domokos, tan. (1891. ápr. 17. - 1920. július, Krasznojarszk)

Berekméri Domokos 1891. április 17-én született Sáromberkén, Berekméri György és Fodor Juliánna gyermekeként. Édesanyját 4-, édesapját 6 esztendős korában elveszítette ahogy sorban a nagyszülei is meghaltak, még nagykorúvá válása előtt. Gyámja, (a feltehetően gernyeszegi illetőségű) Bartha György "személyes szolgálattevő", gondoskodik arról, hogy megfelelő oktatásban és nevelésben részesüljön. A nagyenyedi Bethlen-kollégiumban tanul és 1911-ben tanítói képesítést szerez.

Egy évvel később ugyanott, kiképzést és vizsgát követően tűzoltó-őrparancsnoki oklevelet is kap.

A Maros-Torda vármegyében levő Nagyercsébe költözik tanítói minőségben - innen vonul hadba 1914 őszén. 1915 márciusában 277-es rangszámmal tartalékos hadapród, de 1916-ban előléptetik és ezen év őszén már tartalékos zászlósként esik hadifogságba.

Az első világháborúban Berekméri Domokos zászlós a 22. sz. honvéd gyalogezred 4. századában harcolt.

Berekméri Domokos zászlós (Tolnai világlapja)

Az 1916. november 4-i névmutatón, a 474- számú veszteségi kimutatásban szerepel a neve, ugyanakkor a bécsi Fremden-Blatt 1916. okt. 26-i számában is megjelenik, az említett veszteséglista egy kivonatán. Eszerint még ezt megelőzően esett fogságba az oroszországi Pensa környékén.

Halálhíréről csupán az összeomlás után, 1922-ben jött értesítés, amely szerint 1920 júliusában hunyt el az oroszországi Krasznojarszkban.

Berekméri Domokos neve a veszteséglista névmutatóján

A 474-es sz. veszteséglista kivonata a bécsi Fremden-Blatt 1916. okt. 26-i számában

Bajkó György (1896. aug. 14. - ?)

Bajkó György 1896. augusztus 14-én született Sáromberkén. Szülei Bajkó István és Baki Marcella. A világháború kitörésekor alig töltötte be 18. életévét. Halálának körülményeiről a rendelkezésünkre álló forrásokból semmit sem tudunk.