Ugyanazon év Karácsonyának harmadnapján (dec. 27.) tartotta keresztvíz alá a sáromberki református gyülekezetben Vajda István Ferencé, udvari kocsis (Vajda István frici) és ennek első felesége, Cseh Klára.
A család Sáromberkén lakott az akkori számozás szerinti 114. sz. alatt.
1911-ben sorozták be. Fülöp János honvéd az első világháborúban a magyar királyi 22-es honvéd gyalogezred 11. századának állományában harcolt. Az "ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül" megkapta a Legénységi Vitézségi Érem ezüst fokozat I. osztályát ("Nagyezüst").
A kitüntetési javaslat szövege szerint "Hosszú harctéri fegyveres szolgálat, az ellenség előtt a legelső vonalban melynél több ízben megsebesült s evvel vitéz magatartásának is tanujelét szolgáltatta".
 |
| Fülöp János kitüntetési javaslatának indoklása |
 |
| Fülöp János kartonja, eltűnésének időpontjával |
Tényleges harctéri szolgálata a következő szakaszokban alakult:
1914 augusztus 14-től első sebesüléséig, 1914. december 9.-ig.
Felépülése után, 1915. április 15-től ismét harctéri szolgálatra kerül, míg ugyanazon év november 5-én ismét meg nem sebesül.
Harctéri szolgálatának utolsó szakasza 1916. február 16. - 1916. augusztus 17. közé esik. Harmadik és egyben utolsó, 1916. augusztus 11-i sebesülése után semmi nem derül ki róla az elérhető katonai nyilvántartásokból. (Forrás: HM HIM HL. Kit. Jav. Legénységi 5337033 - A Hadtörténeti levéltárból származó forrásokat Vayda Domokos tiszteletes úr bocsátotta rendelkezésünkre)
Hősi halálának körülményei, ennek közelebbi időpontja egyelőre számunkra nem ismert. Kartotékja tanúsága szerint 1916. október első felétől eltűntnek nyilvánították. A "Fülöp" név gyakorisága miatt egyelőre a veszteséglistákon történt konkrét azonosítása nem történt meg.
Jelenleg testvéreinek élnek leszármazottai Sáromberkén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése